"... tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek"
És az állat?
Múlt, jelen, jövő - benne mi? Érzi, hogy innen oda, onnan ide, de hogy "tér"?
Szabad!
Mégsem irigylem én, ember, tér és idő rabja. Hiszem és érzem: időt és teret túlnövöm. Gondolatban, képzeletben rácsai közül megszököm.
A halálban pedig (talán) teljesen.
1986
|