 | | | 2025. április 6. vasárnap, Vilmos napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Jézus és Simon | | (Mrk.l5,2l-22)
A keresztút nem séta út. Az ostorozástól már kimerült Jézus el, és ismét elesik. A Százados, aki kíséri ( részvét ébredhetett benne vagy csupán, mert felelős volt, hogy az elítélt eljusson a kivégzés helyére ), felfigyelt egy erős izmú férfire. Ráparancsolt, hogy a keresztet vigye. Segítsen. Simon engedelmeskedett. Vállára vette a gerendát. Vitte. Kényszerből. Mit látott és mit értett ő az egészből, aki most tartott haza a mezei munkából? Három elítélt, hárman cipelik kivégzésük eszközét. Ki az egyik, ki a másik? Talán nem is hallott éppen arról, akinek segítenie kell. Teszi. Elkerülhetetlenül. Ám amint rá-ránéz a mellette vánszorgó Jézusra, megszánja. Sejteni kezdi, az ütésektől megdagadt, leköpött arcból is, hogy ez az ember ártatlan. Simon szívében a keserű kényszeredettséget készség váltja fel. Ennél több nem. Honnan is tudná, hogy "véletlenül", hogy "parancsszóra" az emberek megváltásába dolgozik be. A világ megváltásában vesz részt tiszta és résztvevő segítségével. Honnan is tudná, hogy évek múlva Pál apostol írja, amit ő, Simon tesz: " Kiegészítem testemben Krisztus szenvedését, minek híjával van még. " Aki közülünk érti, értse és élje! Simon viszi a keresztet. Jézus elfogadja. Vigasztalta őt Veronika kendője, lányok, asszonyok könnye. Most elfogadja egy férfi segítségét. Nem szégyellte fájdalmában elfogadni, hogy könnyítsenek terhén. Ha a mi keresztutunk mellett felbukkan egy Simon, fogadjuk el a segítséget. Gyengeségünk nem szégyen, annyira emberi, mint Jézus gyötrelmei voltak. Osszuk meg üdvözítő szenvedésével. Simon viszi a keresztet. A másét viszi. Mi -ha kell- tartjuk a vállunkat? Önként kínáljuk szavunk, kezünk, gyógyszerünk? Bárkinek "gerendáját", akár csak egy szálkányi is, az Örök Kereszthordozó keresztjét hordozzuk. " Bármit tesztek is egynek legkisebb testvéreim közül... nekem teszitek..." Simon viszi a keresztet. A Kálvária útján jár. Ma is kellenek férfiak, akik az igazság, a becsület útjára lépnek. Tragikus jellemzője az emberiség életének, történelmének, hogy " Valakinek meg kell halni ". És mindig annak, aki magasabb eszméknek él. Ők, azok, akik hiszik, a keresztút túlhalad a Koponyák hegyén, - a mennybe vezet. Már most hallják, lelkük mélyén érzik, amit a Nagy Szenvedő a boldogságok hegyéről kiáltott a világba: "Boldogok vagytok, akiket üldöznek az igazságért..." Az irgalmas Simon fiainak nevét ismerjük: Rufus és Alexander. Tagjai voltak a római egyházközségnek. Valószínű a történetet édesapjuktól megismerve mondották el Márk evangélistának. Uram, Jézus Krisztus, ha golgotai utat kell járnom, és roskadozom betegség vagy öregkor keresztje alatt, Uram, ha majd elesem, légy te magad az én Simonom...
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |