Aranylant

Nyitólap

Bejelentkezés

2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja.

Kalendárium

Bejelentkezés

Beküldés

Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!

Keresés

Háttérzene

Kónya István lantművész

[háttérzene kikapcsolása]

Beállítás

Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.

Mácz István

Alszol, Uram?

Újságok címlapján: árvíz. A rádió 30 percenként közli a Duna medrét ostromló harcát. A tv képernyőjén elöntött házak, menekülő emberek, önfeledten segítők. Napok óta küzdelem az Ember és a víz katasztrofális támadása között. Mit tegyek? Gyenge vagyok már homokhoz, lapáthoz. - Mit tegyek? KIÁLTOK! URAM ALSZOL?
                 Olvasom rólad Uram, bárkába szálltál, tanítványaid követtek. Vihar támadt a tavon. Vihar dobálta a hajót. S Te, Uram ALUDTÁL.
                 Új évszázadunk napjaiban is bárkánkba szállsz, vihar támad, mozgásban a gazdaság, a társadalom, a család, válságban a család és megmozdulnak a hegyek, és áradnak a folyók, medrét ostromolva támad a Duna. Hitünk megrendül, reményünk fogy, szeretetünk kételkedik és te Uram, csak ALSZOL?!
                Kiáltok: ments meg, mert elveszünk! - Felébredsz. Halkan kérded: " Mit féltek, kicsinyhitűek? " Majd parancsoltál a szél korbácsolta tengernek. És lőn csend. E csöndben újra kérdezted barátaidat: "Hol van a hitetek? "
                Hol a hitünk? Elfelejtettük, hogy történelmünk során mennyi katasztrófa ért már minket, de Te felébredtél, és a történelem útján előbbre haladt az ember, háboroghatott a föld, a vízek kitörhettek medrükből, emberek ezreit érte sérülés és és emberek tizezreiben mozdult meg a segítség, (mert ahol elhatalmasodik a gonosz, ott túlárad a jóság), -
              a m é l y kezedben van: emberré lettél, sülyedő bárkánkat 2 ezer éve el nem hagyod, a Mindenség Szívében Szíved dobog, nem veszhetünk el...
             Írom, de érzem félelmét tanítványaidnak: " Mester!...Mester!... Elveszünk." ( Lk 8,22-32)
             Jajjukra felébredtél. Kiáltásunkra felébredsz. Ismét parancsolsz a szélnek, ami a Dunát korbácsolja, és elcsöndesedik minden. És a jóakaratú emberek újra takarítanak, építenek, hogy szebb legyen a világ.
             Természeti katasztrófák megrendítik hitünk, gyengítik reményünk, szeretetünk Felőled és Feléd tele kérdőjellel. Emberek vagyunk. Nem az igazakat hívtad, hanem a bűnösöket...
   Emlékszem -újra olvasom- volt már vízözön a Föld egy részén. Befejeztével igaz emberednek, Noénak ígérted: " Szövetséget kötök veletek./.../Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet veled és veletek és minden élőlénnyel kötök, amely veletek van
örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között."(Ter 9,11)
           Uram, nem nézem az újságot, nem lesem a tv rémisztő híreit, rekviemet hallgatok a rádióból. Lapát, homok már nehéz nekem, de merem kérdeni: Uram alszol? - Merem kérni: Ébredj, elveszünk. Mennyei Atyád ígérte, add meg Te nekünk, hogy szivárványt lássunk, hiszen -ígéreted szerint- szövetségben vagyunk: Teremtő és teremtmény. És egy bárkában ülünk...
             Szivárvány ragyogjon felettünk....
                                                                                                Mácz István-

ugrás a szerző adatlapjára

Olvasói hozzászólások

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!