Valaha a bizonyítványokban az első helyen a hit- és erkölcstan állt. Minden más tantárgy csak utána jött. Nyilván nem véletlenül.

„Sajnálatos, hogy éppen a kereszténység fővárosában körülbelül két éve a hitoktatás az olasz szabadkőművesek elhatalmasodott rosszakaratától sokat szenved. Az 1895 óta fennálló fakultatív hitoktatás ellen Rava közoktatásügyi miniszter 1908-ban elkezdte a harcot. Eleinte az állami és községi elemi iskolákból a hittant kiküszöbölni akarta. Végre oda módosult az egész hadjárat, hogy az egyes községek tanácsára bízták a kötelező hitoktatás megengedését vagy törlését. Ez utóbbi esetben a hitoktatást óhajtó szülőknek jogában áll hittant tanító egyén által gyermekeiket a vallástanban taníttatni; természetesen a hitoktatót ők fizetik, de az oktatásra az iskolai helyiséget igénybe vehetik. Ilyen helyiségben csakis elemi iskolai tanítói oklevéllel, vagy középiskolai érettségivel felruházott egyén taníthat hittant is, mi által sok olasz pap elől elzárja a törvény e pontja az iskolát s így világiak tanítják a vallástant nagyon sok esetben. Az ilyen hitoktatás is sokszor csak heti egy órában történik.

Az államhatalomnak ilyen intézkedésére Ernesto Náthán, a szabadkőműves zsidó római polgármester kapva kapott az alkalmon s keresztülvitte azt, hogy a városi tanács 57 szóval 3 ellenében 1908. július 10-én a római városi iskolákban a fakultatív vallástanítást is beszüntette. Turin, Firenze és más városok követték Róma szomorú példáját. A vallásoktatást némely helyen templomban tartják. Ide jönnek össze a gyermekek. A templom egy fülkéjét elfüggönyzik erre a célra a templom hajójától.”

(Knapp Nándor: Külföldi vallásoktatás. Katholikus Nevelés. A magyarországi római katolikus Hittanárok és Hitoktatók egyesületének szakközlönye. Felelős szerkesztő: Aubermann Miklós. 1910. május 20. 226-227. old.)

Nálunk 1919-ben sem volt más a helyzet. Akkor is ugyanezeket követelték. Legyen szabad szerelem, házasságmentesség, vagyis, a mai „gender-elmélet” hívei terminológiájával, „szabad nem-választás”. Ide vezetett a hit-és erkölcstan elutasítása.

Öröm viszont az ürömben, hogy – amint a Magyar Kurír tájékoztatásából kiderül – sok nem vallásos szülő a hittant választja az etika helyett.