2025. április 4. péntek,
Izidor napja.
Kalendárium

SZENT GYÖRGY HAVA  Bika
 

Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....

Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban  – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát.

...

 HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON

Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
   Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
   te csak lobogjál!

Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hangulat
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Debussy-t hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát. Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam értékelni.

Mintha lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.

Szemben a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.

Ettől balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.

Talán csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés lenne!

Egész életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.

Nem akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2. bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem. Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha semmire nem tudtam rászokni.

Meleget párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció. Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet. Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét. Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.

Eszembe jut a számtalan elszalasztott lehetőség.

Legalább megtanultam volna élni!

S most?!

Nézem, hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni a maradék kis hangulatot.

Pécs, 2020. szeptember 6.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007