2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja.
Kalendárium

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
   liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
   az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
   tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
   télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Dunaparti elégia
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Vasárnap, dél…Sétálok a kihalt folyóparton, 
- az ég ónszürke, a fák, bokrok csupaszok -,
a vízben úszik egy deszka és néhány karton,
amott dühödten csaholnak éhes kuvaszok.
Hány perce is dacolok az éles szembe-széllel,
ahogy lépdelek a legszebb pesti hídon át...?
De nem törődöm most az elfoszló beszéddel,
mert fázom - kevés meleggel ölel a kis kabát.
Mellettem csivitelnek a lányok - kamaszok,
nevetnek, hajukban csat, fényes és piros -,
hatalmas kincsek ezek a csip-csup kacatok,
ők bár ostobák - de üdék, s a derekuk csinos.
Fiúkról csevegnek, gondjuk semmi sincsen,
ha hazaérnek, előttük gőzölög a forró leves;
vacogok, a szél tépi sok kiszabadult tincsem,
a sarkon túl okádja a népet egy piros hetes.
Látom, felfestődött a bánatos, együgyű égre
egy hosszú, fényes csík: repülő hangja ijeszt;
a Duna sűrű, sárga, át kellene festeni kékre:
napot képzelek, száradó ruhát, színes csipeszt...
 
Most hullámzanak a homályos, késő téli utcák,
a rakpart fölött zörög, fékez egy sár-koszos troli,
nincs békesség, az arc fáradt - a létet is unják,
mint a bábuk, menetel a tömeg, és a zaj pokoli.
Engem nem bánt - szeretem a nyüzsgő Budát,
a padot, a széles tereket, a négyes villamost…
Jó látni a hidat, a Medek-villa régi-szép kapuját:
s ha erre kószálok, tudom, hazaérek hamarost.
Korán csöppen szét a sötét: keresem ecsetem,
átfesteni az eget - de az alkonyat egyre kerget,
és amit látok, nem tetszik. Egyetlen színe sem!
A nagykörút már rég a hátam mögött tekergett,
de a Duna figyel, hogy valahogyan összekösse
a mát a holnapommal - és legyen egy strigula -,
legyen folytatás, és ne csak ma, de mindörökre,
legyen nyár, ölelés, öröm, fény, apró primula...
A tél szorít. - Nem akarom, de hűvös ölébe von,
s bár a parton állok, nem mondtam neki igent,
mégis vezet siketen, vakon, és úttalan utakon.
Miért fáj így a ma, a tegnap - a fent és a lent…?



Budapest, 2014. január 26. 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007