a napok csömörében mit talál?
És a semmivel küzdő kőfaragó,
ki istenként rossz anyagon kalapál?
Behorpadt a világ, s egy kicsit összement,
több a szerves anyag, s több a tetem,
így múlunk ki bolondokként
egy függönnyel némított életen.
Hogy adtak-e a könyvek? Goethe vagy Arany?
Legyen belőlük hegynyi vagy csak halom?
Ehhez is csak kalapács kell, eszmét bádogozni,
és csak ennyi lenne az irodalom?
És az ember azért épít hajót az űrbe,
s távcsövet, mert minden csak illúziók sora?
És mi mind csak kótyagos isteneknek
asztalán vagyunk rosszfűszer-vacsora?
És álmaink csak sűrű szeszek?
És évjáratunk beteg toroknak kell?
Ezek vagyunk? Mikor kutya ugat a
holdra, s a Végtelennel felesel?