| | | 2025. január 31. péntek, Marcella napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Ősszel | |
Fölöttem rohant az őszi ég, vöröslő tüzek lettek a lombok, a gyárfalak konokul feketék, s én, ki ezer éve haldoklok, megálltam e romos esten, néztem, hogy leng át a fény a kereszten, alig messze, felém dőltek a sírok, s én, ki lomhán és lassan írok, közel a temetőhöz, hallom, ahogy ide búg a pályaudvar, s nem tudom, hogy kürt sivít, vagy kivert ebek, de tucatnyi barna vagont vitt, mint alvadt sebet, a sínek hada, ember állat és a gép, így robotol egy évszázada, és mindenhol házak, ezernyi tető alatt az éggel összeégve forró lázak, és az ablakok megett milliónyi hajnal ébredhetett, míg szaga kelt egy itt feledett tálnak, s keserű szemekkel hajamba szállnak a fáradt illatok, a lépcsőház komoran hallgatott, mint aki éppen hal és hallgatag falakkal lestek rám a szobák, s rám döntötte nyomorát. a külváros éj. Ahogyan ma egymagamban ültem, száz éve már így szoktam, lecsukódó pilláidnak rezdülését hallottam. Pedig messze voltál, de én láttam, ahogy kezed összeteszed, mintha imádkoznál, s ujjaid olyanná lettek mint az ostyaszínű telek, s én egy másik nőbe hittelek, kit nem is láttam egészen, de akkor te lettél ő, és ő lett te, úgy ragyogott a fény is felette, mint rajtad, mikor szép kezedből szentség-arcod kitakartad.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |