| | | 2025. január 30. csütörtök, Martina, Gerda napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Úton | |
A vonat most se késett, csendben elhagyjuk Pécset, én mélán ellebegek búcsúznak az álmos lakótelepek. És azok is miket itt hagyok: könyvek, tollak, takaró, a párna. A fakó hétköznapok.
Később már kevés az ember, csak néhány lámpa röpköd halkan, mert jobban nem mer. A messzi tereken fátylat bont a köd, az idő lassan csend lesz majd végtelen. A fák is megállnak bölcsen, józanul lassú tánca az ágnak , a szél lopva átvonul.
Az élet puhán andalog, idebent a sok néma fülke, vendégeik fáradt, szürke angyalok. Szemükben a jót keresem, és a száz olcsó lélek tekintete meredten súgja:” Csak teszem a dolgom: élek.”
Köztük leltem vigaszt, de szemem nem soká virraszt, lomhán falnak dől a fej, melyben ring álom és sok más. A következő állomás: Szombathely.
E város szült: erembe most is visszatér a sok kihűlt messzi tér és lágyan borulnak rám. Hisz itt sétált, itt volt diák anyám. Fiúk súgtak neki a cukrászdákba mikor arcát nem fedte bús barázda. Apám is udvarolt: csendes utca, puha hold, jáspis és a béke odafenn, végül szerelem.
Volt otthonom egy zöld bérház, sápadt fala már nem ép, gondolatom gyakran ide méláz: milyen is volt itt rég? De nincs már emlék, csak pár foltos fénykép. Csupán ennyi, hagytam mindet elveszni…
Előttem már az ismerős földön heverő finom ősz, az este meghitt. Érzem jó itt. Ez már az otthon, a kék porban lebegő Sopron.
2006. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |