| | | 2024. december 21. szombat, Tamás napja. Kalendárium |
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A december 3-i vasárnappal nemcsak az új egyházi év kezdődik, de a IV. században kialakult advent is. A karácsonyig hátra lévő, négy vasárnapot felölelő időszakban a keresztény világ nemcsak Jézus kétezer évvel ezelőtti születésére emlékezik, hanem felkészül a „második találkozásra” is az adventi koszorú, a hajnali roráték és a szeretetgyakorlatok segítségével....
| |
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| |
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| |
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | |
Fiala Ferenc (1904-1988), a kiváló magyar újságíró-szerkesztő Berkes és a szerzetes című, Münchenben 1979-ben a „Hídfő” kiadásában megjelent kötetében drámai kortárs visszaemlékezéseket közöl nagyjaink 1945 utáni megkínzásáról, így Baranyay Jusztinéról, a két világháború közötti magyar katolikus közélet kiválóságáéról, aki ciszterciként a budapesti Bernardinumban volt tanár és igazgató, 1917-ben a katolikus könyvkiadást fellendítő „Központi Sajtóvállalat” alapítói között találjuk, 1925-től pedig a Pázmány Egyetem Hittudományi Karán az egyházjog tanára. ... | | Az est megtörtént, - itt van… darabkáiból eggyé nemesedett az ittfeledett varázslat,...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Virágok a gyász útján | | Hosszú volt az út, ami vitt engem.
Elítélt a sors - vándorolok és befogom!
Az égő nap, éjjel a kioltó csillagok,
minden, amit melletted látok megérinti a lelkemet.
Arcom melegszik a szélben, fonataim lobognak,
szokatlan, tömegen kívül.
Egyedül a világon, család nélkül,
egyik helyről a másikra sétálva, semmi tragédia,
csak néhány barát - üvegfiúk.
Figyelj rám az ablakból, a hangom megjelenik:
barátok ülnek az asztalhoz, bor - Palinca folyik,
amikor elhagyom őket, nem hagyok mást, csak nyomokat.
Fejemre az ősz utakat rajzol nekem.
A mennyből készülnek, hogy felelősségre vonjanak.
Gyújtsd meg a gyertyákat, ha elhagylak!
Nyugtalan lélek, akit az út visz és vágyakozás...
Vérszirmok, úton a mennyország felé, megvágtak.
Lelkemben - fekete virágok nőttek a gyász útján.
Vetiș 02.08.2024
(A vers érdekessége, hogy a költő az alább látható korábbi művét románra fordította, majd pedig azt a szöveget a google fordító automatikusan a fentebb olvasható formában adta vissza.)
Nyugtalan lélek
(Csavargó dal)
Hosszú volt az út, vitt rajta a láz, két dolog vezérelt: a csavargás s a vágy. Perzselő nappalok, és forró éjszakák emléke elkísér, ha indulok tovább.
Hajam fújja a szél, fürtjeim repülnek, vidám nótám ágán mégis fogoly szavak ülnek…
Egyedül vagyok, nem vár rám család, nincs gyerekzsivaj, nincs asszonyszájalás, csak néhány jó barát és ivócimbora néz ki az ablakán, ha hangomat hallja.
Jönnek a barátok, jönnek szépen sorban, lábnyomukkal írnak múló emléket a porba.
Homlokomra lassan ráncot ver az ősz, készíti a számlám már az Égi Csősz, gyertyákat gyújtsatok - majd, ha elmegyek, nyugtalan lelkemre így emlékezzetek.
Vörös rózsák testén véres lábbal járok, testemben kinyílnak lassan a fekete virágok…
|
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |